Kóborkutya-kérdés: létezik-e hatékony, mégis humánus megoldás?
Keresve se találhatnánk mostanság megosztóbb kérdést, mint a gazdátlan ebek helyzete. Míg az egyik oldal képviselői hangosan kardoskodnak a négylábúak védelme mellett, addig mások szerint a begyűjtés, majd ezt követően az elaltatás az egyetlen járható út. De létezik-e vajon az a bizonyos arany középút? Lehet-e egy megoldás egyszerre hatékony, mégis humánus?
Szatmárnémeti utcáin járva gyakran belefuthat az ember gazdátlan kutyákba, kutyafalkákba. Joggal merül fel a kérdés, hogy mit tesz az önkormányzat, hogy orvosolja ezt az áldatlan állapotot. Nos, mint Maskulik Csaba városmenedzser arra nemrégiben egy tévés interjú során rávilágított, Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala ismét kiírta a gyepmesteri, más szóval sintérszolgáltatás közbeszerzési eljárását, melyre március 28-ig várják az ajánlatokat.
Mint elmondta, a jelentkezőknek egy, annak rendje és módja szerint elkészített projekttel kell előállniuk, hiszen a közhasznú szolgáltatás biztosítása nem egyszerű feladat: a jelentkezőknek saját autóval, megfelelően képzett személyzettel és a munka ellátásához szükséges eszköztárral is rendelkezniük kell. Sőt, a jelentkező cégek vagy non-guvernamentális szervezetek tevékenységi körében az állatvédelemnek is szerepelnie kell. Szatmárnémetiben jelenleg e kritériumnak csak a Freelife Állatvédő Egyesület felel meg. Hogy sikerül-e valamilyen módon közös nevezőre jutnia a két félnek, az várhatóan csak a licit jelentkezési határidejének lejárta után derül ki. Az üggyel kapcsolatban azonban Maskulik kifejtette, hogy amennyiben az újonnan kiírt közbeszerzési eljárás ismét eredménytelen lesz, akkor házon belül kell megoldaniuk a helyzetet egy saját kézben levő gyepmesteri szolgáltatás létrehozása által.
A Freelife Állatvédő Egyesület által működtetett, az Ipari Park közelében található kutyamenhelyen egyébként szinte folyamatosan teltház van, így ők sem tudják a végtelenségig befogadni a nem kívánt négylábúakat. Annál is inkább, mivel saját önerőből és az állatbarátok adományaiból tartják fent magukat. Egy maroknyi önkéntes gondoskodik az állatok folyamatos ellátásáról és a kennelek tisztán tartásáról. Mindemellett a napi tevékenységük részeként az örökbefogadásokat is lebonyolítják. Bár azt hihetnénk, érdekük a minél nagyobb számú adoptáció, mégis minden leendő gazdi figyelmét felhívják a kutyatartással járó felelősségre és arra intik őket, csak akkor vegyenek magukhoz egy négylábút, ha az ebről annak rendje és módja szerint gondoskodni tudnak.
Hogy a cikkünk elején feltett kérdésre is válaszoljunk, talán nem az önkormányzat, és nem is a Freelife ajtaján kell kopogtatnunk. Hiszen bármennyire is megosztja a kóborkutya-kérdés a lakosságot, talán abban mégis mindenki egyetért, hogy az ilyen helyzetek egyértelműen elkerülhetőek lennének, ha a kutyatartók eleget tennének kötelességüknek és ivartalanítanák a kiskedvenceket. A fiatal korban (ivarérés előtt) végzett ivartalanításnak nincs ismert negatív mellékhatása a hobbi célból tartott kutyákra, viszont a gazdát megkíméli a kölykök felnevelése és gazdák keresésének feladatától. A várost pedig attól, hogy gazdátlan, legtöbbször csoportokban bolyongó kutyák garázdálkodjanak az utcákon.
